Egy nemrégiben készült tanulmány megkérdőjelezi a hagyományos evolúciós modelleket azzal, hogy azt javasolja, az evolúciós változások gyakran hirtelen, drámai kitörések formájában történnek, és nem lassú, fokozatos átalakulások révén. Ez a koncepció a szaggatott egyensúly elméletén alapul, amelyet 1972-ben vezettek be, és az evolúciót a vonalak elágazása után bekövetkező gyors változások sorozataként ábrázolja, nem pedig fokozatos változások lassú folyamataként. A kutatók ezeket az "evolúciós csúcsokat" meghatározó elemekként azonosították, amelyek kiszámíthatóan jelennek meg az evolúciós fák elágazási pontjain. Ez a modell arra mutat rá, hogy az olyan jelentős evolúciós fejlemények, mint amilyeneket a fejlábúak és fehérjék esetében megfigyeltek, ezek által a hirtelen változások által váltódnak ki. Fontos, hogy ezt a megközelítést kiterjesztették kulturális aspektusokra is, például a nyelv evolúciójára, bizonyítva a szaggatott egyensúly széleskörű alkalmazhatóságát mind a biológiai, mind a kulturális evolúcióban. A tanulmány hangsúlyozza, hogy további tesztek szükségesek kiterjedt adathalmazokon, de azt sugallja, hogy ezek a gyors evolúciós események gyakoribbak és alapvetőbbek, mint ahogyan azt korábban felismertük.
