Ez a cikk azt vizsgálja, hogyan befolyásolta egy, az NSF által finanszírozott pszichológiai kísérlet az 1970-es évekből, a UC Berkeley-n közvetlenül az ikonikus filmek, például a "Star Wars" speciális effektusainak fejlesztését. A kísérletet Donald Appleyard és Kenneth Craik vezette, és arra törekedett, hogy meghatározza, vajon a szimulált környezetek képesek-e ugyanazokat a pszichológiai reakciókat kiváltani, mint a valós környezetek. Kutatásuk, amely bonyolult modelleket és számítógép-vezérelt kamerákat tartalmazott, megalapozta a modern filmkészítési technikákat.
John Dykstra, a UC Berkeley laboratóriumi csapatának tagja, az Industrial Light & Magic (ILM) egyik alapítója lett, amely áttörést hozó vizuális effekteket mutatott be az első "Star Wars" filmben. Kifejlesztették a Dykstraflex kamera rendszert, amely lehetővé tette a dinamikus, hihető filmszekvenciák létrehozását, ismételhető, számítógép által vezérelt kameraútvonalak alkalmazásával. Ez a technológia forradalmasította a filmek esztétikáját, és számos nagy filmben kulcsfontosságú volt az 1980-as években.
A kutatásból nyert felismerések nemcsak a várostervezési szimulációkat tették gazdagabbá, hanem az ILM-et is irányították az emlékezetes filmek készítésében, miniatűr modellek és új filmes technikák használatával. Ez a tudományos kutatások és a filmes művészet ötvöződése demokratizálta a vizuális effekteket, végül befolyásolva mind a várostervezést, mind a szélesebb filmipart.
