Egy nemzetközi tudóscsoport azonosította a valaha rögzített legintenzívebb naptevékenységi vihart, amely Kr. e. 12350-ben történt, a legutóbbi jégkorszak végén. A finnországi Oulu Egyetem kutatói egy új, SOCOL:14C-Ex nevű kémia-klíma modellt használva megerősítették, hogy az esemény 18%-kal erősebb volt, mint az előző rekordtartó, amely i.sz. 775-ből származik. Ez a felfedezés jelentősen kitágítja a régi naptevékenységi idővonalak és intenzitások megértését.
A tanulmány, amely az Earth and Planetary Science Letters folyóiratban jelent meg, kimutatta, hogy az esemény több mint 500-szor intenzívebb volt, mint a 2005-ös napvihar. A modellt, amelyet fatörzsadatokkal validáltak, áttörést jelent a glacialis klímaviszonyok sugárszén-adatainak elemzésében. Ez az esemény az egyetlen ismert extrém naptevékenységi vihar a holocén korszakon kívül, 14 300 évvel ezelőtt hatott.
A kutató után elnevezett extrém sugárszén-tüsék, amelyek Miyake eseményekként ismertek, a fatörzsekben maradnak fenn és kozmikus időbélyegként szolgálnak. Az eredmények lehetővé teszik a pontos datálást, jelentős segítséget nyújtva a régészeti kronológiáknak. Az új modell nemcsak a sugárszén kormeghatározási módszereket javítja, hanem rámutat a jövőbeni súlyos napviharok által az infrastruktúrákban jelentkező lehetséges kockázatokra is.
