Két milliárd ember világszerte nem fér hozzá biztonságos ivóvízhez, ami alapvetően befolyásolja mindennapi életüket és komoly egészségügyi kockázatokat jelent. Miközben hat milliárd ember élvezi az otthoni tiszta víz azonnali elérhetőségét, a nélkülözők számára súlyos következményekkel jár. Ez a különbség azt jelenti, hogy milliók töltenek naponta órákat a víz begyűjtésével. Annak ellenére, hogy potenciálisan biztonságos források, például kutak vagy vezetékes rendszerek állnak rendelkezésre, ezek gyakran nem találhatóak meg az otthonok közelében, így az elérésük időigényes és néha megbízhatatlan.
Az alacsony jövedelmű országokban sokan támaszkodnak nem védett vízforrásokra, mint patakok, folyók vagy útszéli kutak, amelyek hajlamosak a szennyeződésre. A családok olyan vizet fogyasztanak, amely káros vegyi anyagokat, baktériumokat vagy vírusokat tartalmazhat, növelve a víz által közvetített betegségek, például a kolera és a vérhas kockázatát, amelyek évente 800,000 halálesethez járulnak hozzá.
A vízgyűjtés terhe elsősorban a nőkre és gyermekekre hárul, akik így értékes időt veszítenek, amit máskülönben oktatásra vagy munkavégzésre fordíthatnának. Néhány család akár heti 70 órát is a vízgyűjtésre fordít. A biztonságos, otthoni vízhozzáférésre való áttérés jelentős időforrásokat szabadítana fel és javítaná az életminőséget.
A 2017 óta elért haladás, amikor a biztonságos ivóvíz vált fő mutatóvá az „javított vízforrások” helyett, azt mutatja, hogy a világ népességének 95%-a már javított vízforrást használ. Azonban annak biztosítása, hogy ez a víz a fogyasztási pontnál is szennyeződésmentes maradjon, egyre nagyobb kihívást jelent.
Az infrastruktúra bővítése, hogy a vezetékes víz otthonokba juthasson, különösen a távoli vagy vidéki területeken, kritikus az univerzális tiszta vízellátás 2030-ra történő eléréséhez. Ez a szükség nemzetközi fejlesztési célokat hangsúlyoz, amelyek csökkentik az egészségügyi kockázatokat és támogatják a családok gazdasági stabilitását világszerte.